Újra elkezdtem Dextert nézni. Négy évadot kivégeztem néhány hét alatt, de a harmadiktól kezdtem, és arra gondoltam, nem esek neki az új évadnak addig, amíg nem láttam az elsőket. A lakótársam amúgy is egy csomót basztatott, hogy nem lehet úgy nézni, hogy nem láttam az első két évadot, mert egy csomó mindent nem értek (pedig dehogynem), az meg csak pluszpont, hogy ebben játszik Dexter irtó szexi testvére is, akire csorgathatom a nyálam.
És, amit még jobban szeretek, hogy sokkal jobban megismerhetem Dexter karakterét, azt az embert, aki eltol magától mindenkit, aki egy kicsit is közel kerül hozzá. Nem gondoltam volna, hogy egy sorozat fog rávilágítani dolgokra A-val kapcsolatban. De abban az epizódban, amit épp nézek, Dexter beszél magáról. Hogy azért nem enged senkit közel, mert fél, hogy látják majd, milyen valójában és megijednek tőle. A. is erről beszélt, hogy fél. Ez a fő oka annak, hogy nem vagyunk együtt. Négy év alatt annyit sikerült kiszednem belőle, hogy attól is fél, hogy megun majd engem, mert mindenbe beleun, és nem akar bántani. Soha nem értettem, hogy mivel tudna bántani. Persze, állandóan bánt azzal, hogy nem vagyunk együtt, de ha végre az enyém lenne, minden fájdalom eltörpülne a boldogság mellett. De hogy attól fél, hogy megismerem őt... igazán? Erre nem gondoltam.
- Jobban ismersz, mint én magam. - mondta egyszer nekem, és ez meglepett. Jobban ismerem, mint szinte bárkit a környezetemben, főleg ahhoz képest, hogy milyen kevés időt töltöttünk igazán együtt. De arra nem gondoltam, soha, hogy jobban ismerném, mint ő magát. De ha ezt így érzi - akkor mégis mitől fél? Mit rejteget előlem?
Mi van, ha ő is egy sorozatgyilkos? :DDD Viccet félretéve, sokszor utalt arra, hogy ő már nem szeret igazán semmit. Amikor legutoljára ezt mondta, megtorpantam, elengedtem a kezét és a szemébe néztem. Nem láttam benne semmit, csak sajnálatot és fájdalmat. Talán tényleg nem tud már szeretni. Emlékszem, egyszer azt mondta, hogy a legjobban szeretett emberek listáján második vagyok, a családja után. Azt hiszem, ez még mindig így van - még ha nem is beszélünk szeretetről, csak törődésről. Engem engedett a legközelebb magához - leszámítva az ex-barátnőjét.
- Azt nem értem... Az fáj a legjobban, hogy vele össze tudtál jönni, velem meg nem. Miért?
- Mert tőle nem félek.
- Miért félsz tőlem?
- Nem tudom. Tényleg nem tudom.
Ez az a párbeszéd, ami a legjobban megragadt bennem. Fél, hogy túlságosan ragaszkodni fogok hozzá? Hogy függni fogok tőle? És talán, a legjobban attól, hogy függni fog tőlem? Egyszer azt is mondta, hogy semmi sem köti igazán ehhez a világhoz. Talán tudja, hogy ha tényleg átengednénk magunkat egymásnak, én ide kötném - és ettől fél. Hogy lesz, amiért élnie. Hogy félnie kell majd a haláltól.