A helyzet az, hogy azokkal ellentétben, akik állítólag nem szeretnek magukról beszélni, én valójában marhára élvezem ezt a dolgot - igen, vagyok ennyire egocentrikus és exhibicionista. Nem tudom, hogy nektek mi a fontos az ismerkedésnél, azt tudom, hogy engem a súly, magasság, születési hely teljesen hidegen hagy. De az illem az illem: '93 karácsonya előtt két nappal születtem (23-án, na), egy párszor fejreestem ovi előtt, közben, után, és előfordul a mai napig is - valószínűleg azért vagyok olyan, amilyen. Öt évesen tudtam olvasni, mert én már csak ilyen csodagyerek voltam, ezért az előkészítőt kihagytam, és behajítottak a nagykislányok és nagykisfiúk közé. Egy elképesztően élhetetlen, nyámnyilva, nyafogós kis picsa voltam, az az igazság, bőgtem és hisztiztem non-stop, nem csoda, hogy utáltak is az osztálytársaim rendesen, és egészen 8. osztályig állandó terrornak voltam kitéve (volt ott ostorral verés meg kiközösítés, minden, ami szem-szájnak ingere). Ezeket a csodálatos dolgokat a kicsi agyam jótékonyan kitörülte, mert van egy ilyen csodás tulajdonságom: a kínos és rossz emlékeket egyszerűen elfelejtem. Ennyi. Sebaj, 9. osztály, gimi, új környezet, másik város, én aztán tököt növesztek! A töknövesztés olyan jól sikerült, hogy azontúl meg azért utáltak, mert nagy volt a pofám és, idézem: furcsa voltam, úgyhogy sikerült kiközösíttetnem magam egy újabb osztállyal, rekordidő alatt. Nem mondom, hogy nem voltak közben barátaim, mert voltak: kevesen, de azok igazi barátok. Ugyancsak 9.-ben ismerkedtem meg "életem nagy szerelmével", fel is nőttem mellette 14 évesen minden értelemben. A szakításunk óta, azaz már vagy négy éve szerelmes vagyok valaki másba - ez egy nagyon bonyolult és hosszú dolog, a lényeg az, hogy ezért aztán állandóan szenvelgek össze-vissza (de most jó kedvem van, most elviccelem). Aztán a tavaly elmentem egyetemistának, film-fotó-médiát tanultam egy kerek évig, most abban reménykedek, hogy jövőtől bölcsész leszek és magyar-oroszt tanulok.
Különben egy kissé elbaszott életfelfogásom van - maradjunk annyiban, hogy nekem a "live fast die young" nem csak egy üres mondat. Higgyétek el, a mögöttem álló 19 év tökéletesen kialakította bennem, hogy meddig akarok élni (bár semmi másra nem jöttem rá azóta) és hogyan. Nem vagyok depressziós (azon már túlvagyok), csak megvannak az elveim, amelyeket józan ésszel, és nem elkeseredésemben dolgoztam ki.
Szeretem a művészetet: nézni és művelni is. Intenzíven rajzolok, verseket meg novellákat írogatok, festek, fotózok, de egyiket sem kiemelkedő szinten. Szeretem a kortárs irodalmat, főleg a kortárs magyar költészetet és a slam-poetry-t. Imádom Dalí-t és Van Gogh-ot. Szeretem a beteg művészeket (na, nem a menstruációs vérrel festőket), a beteg filmeket (Lars von Trier a kedvenc rendezőm) és nagyon érdekelnek a mentális, pszichés betegségek is (szent meggyőződésem, hogy nekem bipoláris szindrómám van).
Abban is hiszek, hogy a 27-esek klubja valójában a mennyország, és anyukám szerint "nem csoda, hogy ilyen vagy, ha állandóan rég halott énekesek zenéit hallgatod, elmebeteg rendezők filmjeit nézed és öngyilkos költők verseit olvasod!" Hát mit is mondhatnék, van benne valami.
Túlérzékeny vagyok (magyarán egy hisztis vagina), olykor bunkó, olykor nagyon kedves, türelmes és megértő. Borzasztóan hangulatember vagyok, gyakorlatilag minden tulajdonságom attól függ, hogy épp' milyen kedvben kapnak el. Állítólag bátor vagyok és erős, de ez hülyeség, valójában csak szarok a dolgokra, amik történnek velem - ez a túlélési taktikám. Mazochista vagyok, és betegesen vonzódom minden szociopatához, pszichopatához és antiszociális baromhoz, aki a közelembe kerül. Rengeteg mindentől függök, de leginkább azoktól az emberektől, akiket szeretek. Hajlamos vagyok a fagyöngy-effektusra (addig szeretek valakit, amíg az már nem kap levegőt - nem szó szerint).
Hogy mi lesz velem 10 év múlva? Azt sem tudom, mi lesz öt perc múlva. Komolyan.

Színek: teal, fekete, burgundi, smaragdzöld, almazöld, mustársárga, menta, lime-zöld, püspöklila, sötét magenta, levendula, szürke
Italok: sör, vörösbor, gyömbéres limonádé
Színészek: Johnny Depp, Heath Ledger, Sam Riley, Jude Law, Alan Rickman, Robert Sheehan
Színésznők: Angelina Jolie, Kristen Stewart, Eva Greene, Jennifer Lawrence, Kirsten Dunst, Charlotte Gainsbourg, Helena Bonham Carter, Natalie Portman, Emma Watson
Rendezők: Lars von Trier, Tim Burton, Darren Aronofsky
Írók: Charles Bukowski, Sylvia Plath, Virginia Woolf, Kosztolányi Dezső, Esterházy Péter, Milan Kundera
Költők: Fodor Ákos, József Attila, Závada Péter, Charles Bukowski, Petri György, Sylvia Plath, Shel Silverstein, Ady Endre, Allen Ginsberg
Egyebek: kulcs-csontok, hollók, őzkoponyák, tearózsa, kávé, kék Lucky Strike és mentolos Pall Mall, levendula, rókák, varjak

A zenei ízlésem, a teljesség igénye nélkül, naponta felkerül a listára egy új banda/előadó és naponta le is kerül néhány.

Idegen: Nirvana, Placebo, Radiohead, Joy Division, Grimes, UNKLE, Crystal Castles, Fever Ray, Röyksopp, The XX, Kasabian, Jack White, The Kills, The Dead Weather, Bon Iver, Deftones, The Knife, Die Antwoord, The National, Cocorosie, Peeping Tom, Manchester Orchestra, Lykke Li, Bastille, Portishead, Thom Yorke, The Weeknd, Angus & Julia Stone, Iron & Wine, Keaton Henson, System of a Down, iwrestledeabearonce, Cocoon, Netsky, Johnny Cash, Sinéad O'Connor, The Cranberries, The Glitch Mob, Kimbra, Dope D.O.D., Massive Attack, Sonic Youth, Apparat, The Smashing Pumpkins, Hope Sandoval, Blue Foundation, First Aid Kit, Amy Winehouse, Franz Ferdinand, Foals, Alpines, Florence & The Machine, Coeur de Pirate, Crosses, Infected Mushroom

Magyar: Kispál és a Borz, Kaukázus, 30Y, Akkezdet Phiai, Subscribe, Leander Rising, Quimby, Hiperkarma, Péterfy Bori & Love Band, Amorf Ördögök, Isten Háta Mögött, Watch My Dying, Kiscsillag, Képzelt Város, Killakikitt, Hősök

Műfajok, amiket általában szeretek: alternatív rock, post-rock, goa, psychedelic, dubstep, chillstep, metalcore, nintendocore (mert az olyan vicces :D), magyar és balkáni népzene (a román manele nem tartozik ide)

 ; APRÓSÁGOK
addikciók, szokások

 ; ÍZLÉS DOLGA

 ; TESZTEK