Komolyan elgondolkoztam azon, hogy bezárom ezt a blogot, mert a velem történteket nyugodt lélekkel megoszthatom a Sequins-and-Limes-on. Gondoltam én... De aztán eszembe jutott, hogy miért is hoztam létre ezt a blogot. Azért, hogy ki tudjam írni magamból mindazt, ami éppen fáj, vagy legalábbis azt hiszem, hogy fáj - mindazt, amit fontosnak érzek abban a percben, hogy később visszaolvashassam és mosolyoghassak rajta. És hát van bennem egy egészséges (?) mennyiségű exhibicionizmus, amolyan kirakat-szenvedő vagyok, csak legalább nem a mindennapok, hanem az internet kirakatában teszem. Aztán a tegnap este elkezdtem Placebo-t hallgatni. Az összes daluk valahogy olyan kék-lila-magenta hangulatú, egy ici-pici narancssárgával, amolyan LSD-trip gyönyörű színekkel - nem tudom, miért, de mindig ezek a színek vannak bennem, ha Placebo megy valahol. És bennem is maradnak egy ideig. Úgyhogy ez megihlette az új designt is, mert a másik, valljuk be, elég régóta fent volt ahhoz, hogy egy kicsit el is menjen a kedvem a blogolósditól.
Még pár szó a desingról:  a fejlécen látható haiku Jorgosz Szeferisz írása, magyar fordításban valahogy így hangzik: "Meztelen nő - a repedt gránátalma csillaggal volt tele." A modulokban használt képek egy Kelly Mary nevű lány Flickr galériájából vannak, imádom az összeset, gyönyörű szépek. És ha meglátom, hogy valaki lenyúlja ezt a nagyon kreatív háromszínű képkeret-megoldást, én leharapom a fejét. Nem viccelek! :) Azt még el kell mondanom, hogy a modulfejléceken és a bejegyzések címében levő színes hátterű iniciálé ötletét Xénia adta, akinek a blogján láttam egy idézetet, ahol az első betűnek fekete háttere volt. Köszönöm neki, és remélem, nem gond, hogy megihletett. :D
És mondanám, hogy most teljes erőbedobással itt vagyok, és jövök, amikor csak tudok - de ez nem lenne igaz. Nem. Akkor jövök, ha van valami mondanivalóm, ha nincs, akkor... akkor csend van itt is, mint  bennem. Most nincs csend. Csak mondom.