Gondolkoztam, hogy ennek vajon hol a helye, mert inkább cikk-féle, mint személyes bejegyzés, de végülis a személyes blogomhoz jobban kötődik, mint a S&L-hez, mert más oldalak inspirálnak a cikkírásban, mint a blogolásban. (De azért meg fogom említeni ennek a bejegyzésnek a linkjét a S&L-en is, azt hiszem, mert vagyok ilyen elvetemült önhírdető, meg hát azért érdekes dolgok ezek.)
Azt érdemes tudni rólam, hogy már nagyon régóta, kb. 6 éve szerkesztek GP-n, de az is lehet, hogy több... Az első oldalaimra nem is igazán emlékszem, a címüket sem tudom, de van valami halvány emlékképem egy régi tárcsázós telefonos fejlécről... De ez minden. Az viszont tény, hogy az első oldalam egy Britney-s lap volt, amit egy barátnőmmel szerkesztettem, de nagyon rövid életű volt, és hamar átálltam a blogolásra. A blogok meg mindigis jelen voltak a GP-s életemben, bár sokszor próbálkoztam más témákkal is, grafikás meg webes híres meg kritikás lapokkal, de a blogolás valahogy mindig ott volt a háttérben. Most arról szeretnék írni, hogy mely blogoknak és szerkesztőknek köszönhetem, hogy most az vagyok, aki, és úgy írok blogot, ahogy.
Az első számú inspirációforrásom és nagy kedvenc blogom a DeadDreams.gp volt, Lilia szerkesztésében, ami mind a mai napig üzemel, kisebb-nagyobb megszakításokkal. Lilia nagyon-nagyon szép, művészi és csodálatosan megfogalmazott bejegyzéseket ír, sosem az átlagos mi-történt-ma dolgokat, hanem fantasztikus érzéssel egymás mellé helyezett gondolatok, gyönyörű képek, metaforák és hasonlatok vannak a bejegyzéseiben, mindegyik megállná a helyét egy külön irodalmi alkotásként. Ő alapozta meg bennem is ezt a stílust, amit bár már Gportálon nem, de a sokkal személyesebb (és sokkal ritkábban frissülő) Blogspotos blogomon képviselek. Szóval Lilia az, akire az első perctől fogva rettenetesen felnéztem, tiszteltem és csodáltam őt, és akinek nagyon sokat köszönhetek.
Ugyanebből az időszakból meg kell említenem Fleurt, aki akkoriban Amélie néven szerkesztett, és akinek a könnyed báját mindig is csodáltam. Naponta többször jártam az oldalán, és mindig mosolyogva kattintottam a piros x-re, de csak miután mindent még egyszer és még egyszer elolvastam. Ő is sokat alakított a személyiségemen, anélkül, hogy ezt bármelyikünk is érszrevette volna.
És ott volt Tami, akinek esküszöm, nem emlékszem már a lapcímére, de tudom, hogy az egyik fejlécén egy ablakon kihajoló meztelen nő volt, és hogy neki rózsaszín haja. Mármint Taminak. Amikor megtaláltam a blogját, valódi katarzisélményem volt, mert úgy éreztem, hogy egy lelki társra találtam, imádtam őt olvasni, mert a bejegyzései olyanok voltak, mintha én magam írtam volna őket.
Gabriel, aki amióta a világ világ blogol, és aki a sztár volt, amikor idekerültem. Tényleg, portállista elején volt, és mindenki csodálta meg gyűlölte egyszerre, mert hihetetlenül szókimondó volt. A fél Gportál őt próbálta utánozni designban is, és viselkedésben is, kisebb-nagyobb sikerekkel. Egyszerűen minden külső azon a blogon olyan volt, hogy tátott szájjal bámultuk a kreativitást és ügyességet, hozzáértést. Sokszor eszembe jut mostanában is, hogy egy kicsit nézelődjek a régi designjai között, és csodálkozzak. És tényleg, ő az abszolút veterán GP-s blogos körökben, és hihetetlenül inspirál mind a mai napig. Szerintem sokan ismeritek az I Hate Mondays szerkesztőjeként.
Gabrielnek hála, megismertem szanit, akinek szintén nem emlékszek a blogjára, és már nem is blogol, de tudom, hogy depressziós volt és hogy fekete háttére írt hangyapucányi sötét betűkkel, ékezet nélkül, de ez senkit nem tántorított el az olvasásától. És volt neki egy folytatásos története is, erőszakkal, verésekkel és elbaszott szerelemmel, nagyon szerettem. És az a lány, emberek, gyönyörű szép! Egy ideig működött a devArt accountja, mostmár deaktiválta, de hatalmas nagy kék szemei voltak (tényleg hatalmasak), fekete haja, nagyon fehér bőre és már-már betegesen sovány volt, de nekem ez az abszolút szépség egyik megtestesítője. Rengeteget cigizett, erre is emlékszem.
És skinny, aki akkoriban marla volt, és vele kapcsolatban is úgy éreztem, hogy lelkitársra leltem, mert éppen annyira imádja a Nirvanát és Kurt Cobaint, mint én. És már az a tény, hogy Angliába költözött, teletöltötte a szívem irigységgel, ugyanakkor imádtam olvasni minden egyes bejegyzését.
Tulajdonképpen nincs semmi értelme ennek a posztnak, csak azoknak jelent valamit, akik több ideje gépéznek, de hátha nekik felcsillan a szemük egy-egy név láttán. :D