|
Chloé vagyok, 19 éves, és ez itt a csúnyább oldala a személyiségemnek. Titokban Ian Curtis felesége és még nagyobb titokban Kurt Cobain szeretője vagyok. Szeretem az irodalmat, sőt az életet is szeretem, csak amolyan esti kornélosan. Kávézok, cigizek, iszom sört, bort meg ami van és nagyon szépeket tudok ám szenvedni. Lehet, hogy előző életemben molylepke voltam? Tele vagyok érzésekkel, csak még a megfelelő médiumot nem találtam meg, ezért írok, festek, rajzolok, fotózok rendületlenül, hogy hátha... Meg életművészkedek. Abban jó vagyok.
| |
|
Szabályok nem igazán vannak, te tudod, mennyire vagy kultúrált. Anyázhatsz, de csak ésszel!
| |
|
Így végezetül: a design az én munkám, a lap '13. augusztus 6-án nyitott, blog témában, a képek weheartitról származnak, a modulcímek 30Y idézetek, a tárhelyért köszönet a Gportálnak, special thanks meg a román kormánynak, amiért még nem vezette be a traffikos rendszert! Ha idáig eljutottál, valószínűleg már úgyis mindegy, de azért mondom, hogy ha nem bírod a csúnya szavakat, az éjjeli sztorikat, vagy a felelőtlen életmód láttán úgy érzed, hogy mindenképp ki kell okítanod engem, akkor legyél ügyes kislány/kisfiú és kattints a piros x-re!
Képek: Kelly Mary @ Flickr, We<3It
Kódok: Nevek.gp
Modulcímek: Placebo
Inspiráló színek: ez a paletta | |
|
|
you are one of gods mistakes |
and when i get drunk you take me home Placebo - Bosko
Most már tényleg nagyon Kolozsváron akarok lenni. Egyre szarabb itthon, pedig tényleg nem változott semmi, csak a tudat, hogy most már akár Kolozsváron is lehetnék. Nagyon hiányzik a lakás. És most, azt hiszem, felviszem az őzkoponyámat is, mert már hivatalosan is csak az enyém. Eddig azért megvolt az az érzés, hogy bár az én szobámban van, és én értékelem igazán a családban, azért mégiscsak apué. Mostmár egy éve itt van, apu sose jár be a szobába, szerintem már el is felejtette, hogy létezik. Csak azt nem tudom, hogy oldjam meg, hogy ne törjön ripityára az úton, végülis nem foghatom az ölemben a vonaton. Bár lenne helyem, mert valószínűleg senki sem akarna mellém ülni.
A tegnap a Stoker után annyira elöntött a vágy, hogy felvegyem a lábszárközépig érő kis fekete ruhámat a fehér virágokkal, egy fehér zoknival meg a fekete Oxfordommal. Még soha nem volt rajtam, mert nagyon retro, még nekem is, és tényleg úgy néznék ki benne, mint egy elmebajos. De azért lehet, hogy egy nap Kolozsváron bevállalom, ha ott jobb idő van. Már megint nincs semmi mondanivalóm, csak itt pötyögök, hogy ne kritikát kelljen írnom a novellaversenyre érkezett munkákról, mert egy lusta dög disznó vagyok. Az. Pedig azt is milyen szépen elterveztem, hogy leírom a tavaly év eseményeit meg nyomorgásait, mielőtt elfelejtem őket, és egy szót se írtam róluk. Pedig egy egész jó kis nyálas tiniregény lenne belőle.
Erre meg azért vessetek egy pillantást, mert elég királyság, és kijött belőlem is a patriotizmus.
| |
|
|